A takarónövények egy komplex rendszer részei, és gondozásuk legalább akkora körültekintést igényel, mint a főnövényeinké. Nagyon fontos, hogy megfelelő növénykombinációkat válasszunk, megfelelő időben vessük el a keveréket, és jól válasszuk meg a terminálás időpontját, mivel ha ezekre nem figyelünk oda kellőképpen, akkor több kárt okozhatunk, mint hasznot.

Összegyűjtöttem néhány alapvető növényvédelmi kérdést, amikkel egy nem megfelelően átgondolt zöldítés során találkozhatunk. A legtöbb problémát a nagyon elterjedt olajretek-mustár páros okozza. Valóban olcsón és könnyen beszerezhetők ezeknek az egyszerű, két növényből álló zöldtrágya keverékeknek a vetőmagjai, azonban rengeteg növényvédelmi problémát okozhatnak, főleg a repcetermesztő régiókban. Ezen kívül sokan nem tudják, de a keresztesvirágú növények nem alakítanak ki szimbiotikus kapcsolatot a mikorrhiza gombákkal, így ezen előnyüket sem élvezhetjük. Mivel ezen növények mindegyike a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozik, ezért sok közös kórokozójuk és kártevőjük van. Az utóbbi a fontosabb problémakör. Amit a vetőmag árán meg tudunk spórolni, azt sokszor a másik oldalon a növényvédelmi költségek elviszik. Ugyanis ha hasonló növényeket vetünk egymás mellé és egymás után, azzal nem törjük meg a kártevők és kórokozók ciklusát, hanem pont az adott családot támadó szereplők felszaporodását biztatjuk.

Amennyiben mégis például az olajretek-mustár párosát vetettük el zöldítésként, akkor nagy valószínűséggel találkozhatunk a nagy repcebolhával (Psylliodes chrysocephala), a repcedarázs (Athalia rosae) álhernyójával, valamint a kis káposztalégy (Delia radicum) lárvájával. Mivel a 60 napos zöldítési kötelezettség alatt nem lehet a területet növényvédőszerrel kezelni, így ezek a kártevők könnyen fel tudnak szaporodni. Ez talán még nem is feltétlenül lenne akkora baj, ha a repcebolha imágói tömegesen át nem települnének a szomszédos repcetáblákra, amikor ősszel ledolgozzák a keveréket, mivel megszüntettük a tápanyagforrásaikat. Így óriási károkat tudnak okozni. Azokban a régiókban tehát, ahol repcetermesztés folyik, kerülni kell a fent említett növények párosítását. Ez a példa rámutat arra, hogy a takarónövények alkalmazását csak okszerűen szabad végezni.

Nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala)

Repcedarázs (Athalia rosae) álhernyója

Kis káposztalégy (Delia radicum) lárvája

A kukoricatermesztők számára a kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) elleni védekezésben jelent kihívást a rosszul megválasztott takarónövények kombinációja. Korábbi tapasztalatok alapján a kukoricabogár talajba lerakott petéi esetén a vetésváltás hatására a kukoricának a lárvákkal való találkozása elkerülhető. Azonban a korán lekerülő kultúrák után vetett olcsó takarónövények, mint az olajretek vagy a mustár, azaz a keresztesvirágú család tagjai, megváltoztatták ezt a helyzetet. Mivel ezek a növények ősszel képesek virágozni, a már száradó félben lévő kukoricát elhagyva a kukoricabogár imágói átrepülnek az éppen virágzó növényekre, ami táplálékot nyújt számukra, így majd abba a talajba rakják petéiket. Mindez akár október végéig is bekövetkezhet.

Virágzó olajretek és mustár párosa október 28-án

Továbbá a késői virágzás még a méhészetben is nagy károkat tud okozni, mivel ezek a növények még októberben-novemberben is képesek virágozni. Ebben az időszakban nem ritka, hogy +10 C^o körüli vagy afeletti a hőmérséklet. Ilyenkor a méhek gyűjtési ösztöne is képes beindulni, és meglátogatják ezeket a virágzó táblákat, azonban az ilyen kirepülések során a hirtelen bekövetkező 1-2 C^o-os hőmérsékletcsökkenés már végzetes a dolgozók számára. Ez jelentős népességcsökkenéshez vezet, így csökken az áttelelési esélye az egész méhcsaládnak. Méhészeti szempontból ezért az a jó, ha a növények nem késő ősszel virítanak a táblákon. Az ilyen táblákkal a gazda sajnos nem segít, sőt inkább árt.

Sok helyen felmerül az a kérdés, hogy ahol a drótféreg jelen van a talajban, ott nem szaporodik-e fel még jobban, ha takarónövényeket alkalmazunk a területen. A drótférgek felszaporodását valóban elősegítheti a takarónövények alkalmazása, azonban mivel fajtól függően 3-5 év a lárvák fejlődése, ezért ha tudjuk, hogy már jelen vannak a talajban, akkor a takarónövények vetése előtt szükséges védekezni ellenük. Azonban a drótféreggel nagymértékben fertőzött tábla már eleve egy rosszul megválasztott integrált növényvédelemről tanúskodik, így előbb ezt a problémát érdemes megoldani, és csak azután kezdeni el gondolkozni, hogyan érdemes belefogni a takarónövényes technológiába.

Kis pattanóbogarak (Agriotes spp.) lárvái a drótférgek

Jelentős problémát tud még okozni a mezei pocok (Microtus arvalis). Ez a kis állat nagyon jelentős kártevő a mezőgazdaságban. A mezei pocok nem alszik téli álmot, így egész évben aktívan táplálkozik. Évi 4-6 alkalommal képes 6-10 utódot nemzeni, ezért is nagy odafigyelést igényel az ellene való védekezés. A min-till és no-till művelési módot alkalmazó gazdáknak korlátoltabb a mezei pockok elleni védekezési lehetőségük, mint egy forgatásos alapművelésű területen. Ezekben a rendszerekben könnyebb hibákat ejteni az ellenük való védekezés során, azonban az nem lehetetlen. Amennyiben ezen technológiákat alkalmazzuk, valamint takarónövényeket is szeretnénk használni, fontos felmérést végezni a területen. Ennek a legegyszerűbb módja a lakott járatok számlálása, mellyel 100 m² területre állapítjuk meg a pockok által használt járatok számát, és ez alapján hozzuk meg a védekezési döntést. Őszi felmérés esetén 3 db lakott járat / 100 m², tavaszi felmérésnél 2 db lakott járat / 100 m² esetén indokolt a védekezés. Ennél nagyobb károsítás esetén nem figyeltünk oda megfelelően a táblánkra. Amennyiben takarónövényeket alkalmazunk mégis, érdemes olyan növényeket alkalmazni, amelyek nem nőnek magasra, és nem bokrosodnak, valamint a tél folyamán elfagynak. Ha mégis nagyra nőne a takarónövény állomány, érdemes lehet lekaszálni a területet. Így, ha kihelyezünk a táblára T fákat, akkor a ragadozó madarak elől a rágcsálók nem tudnak elbújni, és azok tudnak segíteni a gyérítésben, még akár a téli időszak alatt is.

Egy kalászos-kalászos közé rosszul megválasztott szudáni füves mix, ami segített a pockoknak elbújni, így hiába voltak kint a T-fák.

A komplett talajmegújító technológia bevezetéséhez tehát mindenképpen rendszerszintű gondolkodás szükséges. Amennyiben csak kötelezettségből alkalmazunk takarónövényeket, akkor is ki lehet küszöbölni az imént leírt növényvédelmi problémákat egy jól megválasztott keverékkel anélkül, hogy sokat költenénk rá.

 

Schumicky Péter okleveles növényorvos cikke