Jogosan sok probléma felmerül a gazdálkodóban, ha szóba kerül a direktvetéses (no-till) technológia. Nem kell messzire menni, ha körülnézünk egy gazdaságban, azonnal szembetűnik a talajművelő „vasak” sokasága, így könnyen frusztrálttá válhat a gazda, ha valaki azt mondja, – ennek csak a töredékére lenne szükség, mert ezek az eszközök rombolásra valók – márpedig nagyrészt ez az igazság.
A talajtömörítés típusai
A felszíni kéregképződés, cserepesedés a talajtömörödés egyik formája, amely csökkenti a keléskori tőszámot és a víz beszivárgását. Ezt az esőcseppek felszíni talajrészecskékre történő becsapódása okozza, ami úgy hat mintha milliónyi kis kalapács verné a talajfelületét. Hirtelen, nagy mennyiségű csapadék esetén a talajrészecskék összeszitálódnak. A magasabb szervesanyag-tartalmú vagy magas homoktartalmú talajokon kisebb a kéregképződés lehetősége, de a savanyú, kalciumhiányos talajokon is jellemző a kéregképződés.
A magárok oldalainak tömörödését a nedves talajba történő vetés és a túl erős kocsinyomás okozza. A duplatárcsás nyitók nedves talajba vágásának nyíró hatása miatt a barázdák oldalfalai a vetés után megkeményedhetnek. Jellemző hiba, mert attól tartunk általában, hogy képes lesz-e a vetőgép belehelyezni a magot a talajba, miközben a téli fagyás-olvadás hatása pont hibátlan magágyat készít a felső 5-10 cm-es mélységben.
A felszíntől a megszokott talajművelési zónáig sekély tömörödés következik. Ezt a fajta tömörítést általában a jól kiegyensúlyozott traktor és nyomáscsökkentett abroncsok is létre tudják hozni, de a vadállomány taposása és az ultrasekély művelés is okozhatja, főleg akkor, ha több menettel kezeltük a területünket. A sekély tömörödés általában átmeneti, és normál sekély talajműveléssel kiküszöbölhető, vagy a fagyás-olvadás hatása is enyhíti.
A klasszikus eketalp jelenség alatt az 5-30 cm mélységű altalaj tömörítését értjük, közvetlenül a normál talajművelési zóna alatt. Ezt a tömörödéstípust azok a talajművelő eszközök okozzák, amelyek teljes szélességben kenik a talaj alsóbb rétegét úgy, mint például a tárcsák, szárnyas kapák, ekék.
A mélytömörödöttség a talajművelési zóna alatt található, és a talajra ható maximális tengelyterhelés okozza. Betakarításkor a pótkocsik és a kombájnok nagy tengelyterheléssel bírnak, így ez a két eszköz járul hozzá a leginkább a mélyebb rétegek tömörödöttségének kialakulásához. Az ebben a mélységben létrehozott tömörödött réteget vassal esélyünk sincs megszüntetni, ezért a legfontosabb, hogy el se kövessünk ilyen hibát és technológia szinten fókuszban legyen a megelőzése. Már-már klasszikus gondolat, hogy a következő főnövényünk technológiája az előző főnövényünk aratásánál kezdődik.
Természetes térfogat változás, avagy zsugorodás-duzzadás
A talaj szemcseméreteinek aránya határozza meg a talaj vízmegtartó és tápanyagmegtartó képességét. Minél magasabb arányban tartalmaz nagy szemcseméretet a talajunkat, mint például a homok frakció, annál kevésbé tud duzzadni, mert átfolyik rajta a víz, míg ha az agyagtartalom, vagyis az aprószemcse méret dominál, akkor annak nagy lesz a víz és tápanyag megtartó képessége.
Ebből kifolyólag nagy duzzadóképességgel rendelkeznek az szmektites, agyagos, kötött talajok. Ez a tulajdonság jelentős lazítóhatással bír horizontálisan és vertikálisan egyaránt, ha kiszárad, mint 2021 nyarán is láttuk már. 120-150 cm mélyre is lehatolhatnak a függőleges repedések, amelyből srégen keletkeznek az oldalirányú repedések, amelyek annyira nagy erővel képesek eltolódni, hogy a fásszárú gyökereket is el tudják roppantani.
Nem csak sárban kell a cipőre vigyázni! A szmektites, vagyis duzzadó agyagásványokkal jellemezhető talajok szárazon erősen repedeznek, nedvesen pedig erősen tapadnak a talajművelő eszközökhöz (STEFANOVITS, 1999).
Fagyás-olvadási ciklusok
Ugyan a teleink egyre enyhébbek, de a fagy hatása nem csak a szántás szalonnáit aprózza, hanem a talajfelszínt és a mélyebb rétegeket is. Ettől a jelenségtől nem várhatunk igazi mélyművelést az egyre inkább mediterránba hajló klímánkon, de mint tudjuk, a jég térfogata 9%-kal nagyobb a víznél, így a felszínközeli fagyás-olvadási ciklusokból sok lehet a tél folyamán, amelyek hozzájárulnak a 0-30 cm-es szint átlazításához, míg a mélyebb rétegek átfagyása manapság nagyon ritkán jellemző.
Jó gazda gyökérrel és türelemmel művel
Már a műtrágya előtti időkben gyakori kutatási téma volt a talajtermékenység mibenléte. V. R. Viljamsz (1863‒1939) a termékenység megőrzését abban látta, ha a vetésforgóba illesztünk fű- és herefélék keverékét. A leromlott, szerkezet nélküli talajok legjobb katalizátor növénycsaládja a fűfélék. Gazdáktól többször halljuk, hogy mi értelme van egy áttelelő rozsnak úgy, ha már bokrosodás környékén megsemmisítjük, hiszen jelentéktelennek tűnik a felszín feletti biomasszája. Egyetlen rozsnövény teljes gyökérrendszere 13 815 672 ágból állhat, amelyek teljes hossza 622 km, területe 401 m2, és teljes gyökérszőrhossza 11 000 km. (Forrás: https://www.rye-sus.eu/) A saját tapasztalatunk is azt mutatja, hogy nagyon beindítja a fűfélék rizoszféra közössége a talajbiológiát és a talaj aggregátumainak képződését.
A pillangósoknak általánosan nem olyan erőteljes a gyökérzete, viszont a légköri nitrogént szerves formában adja át a talajnak és a társnövénynek, így már kapunk egy egészen egyszerű szimbiotikus rendszert, ami serkenti a talajunk öngyógyító képességét.
Egy szélsőségesen leromlott talajon, nyilván meg kell teremteni minden lehetőséget, ahhoz, hogy el tudjon indulni ez a folyamat, így érdemes az átállás előtt átlazítani géppel a talajt, hogy kezdetben a szétrombolt szerkezetet be tudja szőni a gyökérzet minél nagyobb felületen. Utána természetesen azonnal javasolt egy, a lazultságot fenntartó takarónövény-keverék vetése.
Kémiai szerkezet javítás
Rendkívül fontos a pH semlegesbe irányítása savanyú talajok esetén ahhoz, hogy a talaj javítása ne legyen „döcögős” és aztán ne bukjon el a javítási szándék lendülete. A megfelelő kalciummennyiség tudja megszelídíteni az agyagos talajokat, mert az ásványi és humusz kolloidokat összetapasztja, koagulálja. A csernozjomok termékenységének híressége is abban rejlik, hogy megfelelő mennyiségű kalciummal rendelkező lösz alapú kőzeten alakultak ki, és füves növénytársulás takarta őket az évezredek során.
A savanyú kémhatású, mészhiányos, levegőtlen talajokban a giliszták száma jóval kevesebb, vagy hiányozhatnak is. A giliszták élettevékenységeihez nélkülözhetetlen gyökér- és szármaradványokkal, kalcium-karbonát adagolásával, a mechanikai talajművelés mértékének csökkentésével és szervesanyag-pótlással a giliszták száma növelhető. A rizóbium gümők mennyisége is nagyban függ a pH-tól, amelynek az ideális tartománya 5,5-6,8 között helyezkedik el, így könnyen belátható, hogy a talajok kalciumtartalma jelentősen kihat a fizikai-kémiai-biológiai tulajdonságokra.
Dupla kerék, alacsony nyomás, gumiheveder, széles eszközök, CTF (állandó művelőutas gazdálkodás), kevés menet
A talajra muszáj rálépnünk, de a menetszámokat jelentősen lehet csökkenteni már azzal is, ha az ekét felváltja egy megfelelő nehézkultivátor, sávművelő, vagy egyenes késes lazító egy vertikális művelő eszközzel (hullámos lapokkal felszerelt, 0-5%-ban döntött tárcsa).
Így ha már az szántásos technológia 5-6 menetéből csak 1-2 menet lesz, már kevesebb pofont adunk szegény talajunk aggregát rombolásának. Nagy hagyománya van a sorközművelésnek is, amelynek valóban nagy jelentősége tud lenni a gyomkezelésben, fejtrágyázásban, de azzal is általában a legszárazabb időszakban húzunk egy sekély talpréteget, ami tovább rombolja a talajaink szerkezetét és szervesanyag tartalmát.
A gumihevederes eszközöket csak a nagyobb gazdaságok engedhetik meg maguknak, de az abroncsok nyomásának csökkentése, az ikerkerekek használata és a szélesebb abroncsméret annyira sokat számít, hogy az emberi taposásnak még nagyobb tömörítő hatása is lehet egységnyi felületre vetítve.
A széles eszközökről a hatékonyság fokozása és a lóerők jutnak először eszünkbe, de gondoljunk bele, mennyivel kevesebb a traktor kerekei által létrehozott nyomvonal, amely a művelőtalp réteg kialakulásáért felelős, ha vetéstől, a permetezésen át az aratásig ugyanazokat a nyomvonalakat tudjuk használni, így el is érkeztünk a
Controlled Traffic Farming, avagy szabályozott forgalmú gazdálkodás rendszerhez.
A Controlled Traffic Farming (CTF) állandó keréknyomokra épülő gazdálkodási rendszer, ahol a termőzóna és a forgalmi sávok tartósan el vannak választva. Jelentősen javíthatja a jövedelmezőséget és a fenntarthatóságot, hiszen ha nem tudjuk megelőzni a bajt, akkor is csak az adott nyomvonalakat kell kezelésbe vennünk.
A szabályozott forgalmú gazdálkodás olyan rendszer, amely minden gépterhelést az állandó forgalmi sávok lehető legkevesebb területére korlátoz. Ennek a rendszernek a hatékonyságát nagyságrendekkel lehet javítani, ha a gépeink egységes szélességűek és minél szélesebbek.
Mikor tud komoly tömörödés létrejönni?
Csak akkor, ha az agyag szemcsék nedvesek és duzzadtak! Nagyon fontos, hogy már technológia szinten gondoljuk át, hogy tudjuk elkerülni a nedves talajra lépést. Gondoljuk át a lehetséges forgatókönyvet már előre, hol kell technológia szinten változtatni, hogy ne hibázzunk!
Lehet, hogy a régiónkban valamivel többet ad egy hosszú tenyészidejű kukorica vagy szója, de biztos, hogy megéri kitolni a betakarítás idejét október végére, amikor már jó eséllyel nedves a talaj? Így próbáljuk majd vassakkal orvosolni a kombájn tömörítő hatását, a vadak is jobban koncentrálódnak a szántóföldi területekre és szárításra is nagyobb eséllyel költünk. Ha mégis így járunk, akkor csak fagyott talajfelszínen takarítsuk be a terményt, ha nem követi őszi kalászos az előző kapás kultúrát. Ha tehetjük, kerüljük el a nedvesben való betakarítást és ezáltal a mély keréknyomok gyártását, mert ha azt vassal akarjuk megoldani, akkor csak becsapjuk magunkat. Attól még ott marad egy olyan mélységű tömörödött réteg, aminek a káros hatását évekig fogjuk nyögni.
Ahogy írtuk, a következő főnövény technológiája az aratással kezdődik, így sokat tudunk tenni területünk vízháztartása, defláció elleni védelme érdekében, ha magasan vágjuk a tarlót. Ezzel a technológiával könnyebben fogjuk direktbe vetni a takarónövény keveréket egy mulcsvetésre alkalmas géppel is, mert a vetőgépek (a direktvetőgépek is) a finomra szecskázott tarlómaradványoktól dugulnak be.
Technológiai ajánlás a no-till felé vezető úthoz
Az intenzív talajjavításhoz minél gyorsabban kell sok gyökeret vinnünk a talajunkba, így érdemes aratás után egy egyenes késes lazítóval átjárni a területünket, majd mihamarabb belevetni egy nyári, melegkedvelőkből álló keveréket, amiben lehet szudánifű, cirok, köles, napraforgó, négermag, tehénborsó, szója, pohánka. Ezt a keveréket terminálhatjuk nyár végén vagy kora ősszel kémiai úton, így jól védekezhetünk a meglévő évelő gyomok ellen is, majd vessünk bele egy hidegkedvelőkből álló mixet, úgy mint, rozs, homoki zab, szöszös bükköny, talajművelő retek. Ha ezt az intenzív dupla takarónövényes utat választjuk, akkor ne bonyolítsuk túl a keverékeket, válasszunk keverékenként maximum 3-3 fajt, ami minél agresszívabb gyökérzetű. Két példakeverék erre az egyszerű összetételre:
- nyári keverék: szudánifű, négermag, talajművelő retek;
- őszi, áttelelő keverék: rozs, szöszösbükköny, homoki zab.
Ha savanyúak a talajaink, nyugodtan szórhatjuk a meszezőanyagot a takarónövény állományra, mert a növényállományon való taposás jól elnyeli a gépek súlyát és a mész is pont a felszínen fog elsősorban hasznosulni, ami enyhíti a cserepesedést és idővel a giliszták is bekeverik az alsóbb rétegekbe.
Befejezés
Aaron Daigh, az Észak-dakotai Egyetem (NDSU) professzora találóan egy rubikkocka kirakásához hasonlítja a talaj tömörödött rétegeinek megszüntetését, elkerülését: 6 oldala van egy kockának, aminek nem megy egyszerre a kirakása. Színről színre, oldalról oldalra haladunk, amihez világosan látnunk kell a problémákat (az oldalakat) és azok megoldásait. Ehhez stratégiák kellenek és legfőképp türelem, mert a talajaink „kirakósához” évek szükségesek.
A cikket Molnár Tamás, a Talajreform vezető szaktanácsadója írta.