A mézontófű vagy facélia (latinul Phacelia tanacetifolia) Európa új kultúrnövénye. Méhlegelőként, takarmányként, dísznövényként és zöldtrágyaként egyaránt használható. Vetésterülete növekszik, mert másodvetésként való felhasználása igen kedvezően hat a talaj állapotára.
Botanikai jellemzők
A méhvirágfélék családjába tartozó facélia gyors növekedésű kétszikű növény, amelynek levendulaszínű virágai vonzzák a méheket és a többi beporzó rovart. A főhajtásból 2-3 mellékhajtás ágazik ki, amelyek 15–100 cm magasra nőhetnek. Gyökerei 25–100 cm mélységbe hatolhatnak le, a karógyökérből finom hajszálgyökerek ágaznak le.
A talajra nem igényes, azonban legjobban a 6,4–8,5-ös kémhatású, jó vízgazdálkodású talajokon teljesít. A nedvesebb talajokat igen, az árnyékot viszont nem kedveli. Nem télálló, mínusz 7–8 fokos hőmérséklet esetén elfagy.
A magok 15–30 nap alatt csíráznak ki – a csírázást a fény és a hőmérséklet akadályozhatja, ezért érdemes legalább 1 centiméter mélyre vetni. Az ideális talajhőmérséklet a vetéskor 30 Celsius-fok alatti, a 20–30 Celsius-fok közötti értékek a kívánatosak.
A keléstől számítva 45–60 napon belül hoz virágot, és virágzása 6–8 hétig is eltarthat. Mivel hosszúnappalos növény, ezért csak akkor virágzik, ha a napsütéses órák száma eléri a napi 13 órát (május–szeptember közötti időszak), így a takarónövényként vetett facélia felmagzásától nem kell tartanunk.
Technológia
A talaj felső 5 centiméterében komoly talajkondicionáló hatást figyelhetünk meg, ha a facéliát hozzáadjuk takarónövény-
keverékünkhöz: az aggregátum-stabilitást és a szerkezetet nagymértékben képes javítani ez a növény. Gyökérzete olyan talajállapotot hoz létre, amely csökkenti a talajművelés energiaigényét, valamint a talajban lévő mikorrhiza gombákkal képes kapcsolatot kialakítani, elősegítve a talaj-táplálékháló fejlődését. Alsó leveleinek elhalása és elhullajtása Dale Strickler szerint a talajfelszín feletti hasznos szervezetek odacsalogatását szolgálják. A répa-fonálféreg (Heterodera schachtii) populációját akár 30%-kal is csökkentheti.
Igénytelensége, gyors növekedése, jó vitalitása, hosszú virágzási ideje és kifagyása miatt az egyik legkedveltebb köztesnövény. Mivel növekedése során a nitrogént és a kalciumot akkumulálja, ezért elpusztulása után a gyorsan bomló gyökérzete nitrogénben, foszforban, káliumban és kalciumban gazdag. Gátolja a nitrátkimosódást, a növény gyors növekedéséhez felveszi a talajok felszabaduló tápanyagkészletét. A nitrátfelhalmozódás miatt állati takarmányként csak keverékben érdemes használni.
Takarónövényként május elejétől augusztus végéig, legkésőbb szeptember elejéig vethető. Korán lekerülő őszi kalászos vagy őszi káposztarepce után jól beilleszthető, utána szinte bármilyen tavaszi kultúra következhet. A javasolt vetésmélység 2–4 cm, aminek köszönhetően nagyobb magvú növényekkel (takarmányborsó, lóbab, bükkönyfélék stb.) keverve is elvethető. A keverékek összeállításánál vegyük figyelembe, hogy 1 kg/ha magnormával körülbelül 50 db csírát juttatunk ki egy négyzetméterre, így mixünkbe egészen kis mennyiség (1–1,5 kg/ha) is elegendő lehet.
Amennyiben magában vetjük, 6–8 kg/ha magnorma esetén 14-15 hét alatt 3000–6000 kg/ha biomasszát képes előállítani, ez azonban gyorsan lebomolhat, így a talaj stabil szervesanyag-készletét nem emeli tartósan. A talaj nitrogéntartalmához 15–20 kg/ha hatóanyaggal járulhat hozzá.
Amennyiben nem szeretnénk a természetre bízni a facélia kifagyását, az első fagyok beállta előtt szárzúzóval apríthatjuk, valamint fagyon is hengerezhetjük. Amennyiben áttelel, terminálása tavasszal nem okoz gondot, maradványai pedig nem akadályozzák a kapás kultúrák vetését.
Hazai tapasztalatok
Az elmúlt évek gazdálkodói tapasztalatai alapján a facélia a takarónövény-keverékek egyik legsokoldalúbb alkotója: keresztesekkel teli mixekhez ugyanúgy hozzáadható, mint egyszikűekkel és nitrogénkötő pillangósokkal operáló keverékekhez.
Jól keverhető alexandriai herével, perzsa herével vagy bíborherével, de a bükkönyfélék (pl. a tavaszi bükköny) is jó társai a facéliának. Keresztesvirágúak közül a fehér mustár, etióp mustár és a talajművelő retek is kiválóan „összedolgozik” a facéliával. Gabonafélék közül a tavaszi zabbal és homoki zabbal remekül kombinálható, valamint a nagyobb magvú pillangósokkal (mint például a lóbabbal vagy a takarmányborsóval) is kivethető.
Általános tippként elmondható, hogy nincs az a keverék, ami ne viselne el 0,5–1,5 kg/ha facéliát a benne lévő fajokon kívül. Az alacsony magnormának köszönhetően a borsosabb ár ellenére is rentábilisan adható hozzá a facélia a takarónövény-összeállításunkhoz. Az eltérő magméret ellenére biztosak lehetünk benne, hogy a megfelelően kidolgozott és összekevert mixekben nem fog gondot okozni a szeparálódás és a boltozódás a vetéskor. Mivel a 3–4 centiméteres vetésmélységet elbírja, így nem lesz probléma egy ilyen mix egyszerre, egységes mélységben történő vetése sem.
A szakirodalom sokszor még a pohánkánál is aszálytűrőbb növényként ír róla, ám ezt a takarónövényként való alkalmazás során csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha már tavasszal elvetjük a facéliát tartalmazó mixünket. Amennyiben nyáron lekerülő kultúra után tervezzük a vetést, érdemes augusztus közepéig várnunk a vetéssel a maximális csírázás és a gyors fejlődés érdekében.