2019. augusztus 26-án vetettük el az első mátrixkísérletünket, amelyben még az őszi keverékeket teszteltük. 2020-ban megismételtük ezt a kísérletet, ám egyes fajokat kicseréltünk, egyrészt a korábbi vetésidőpont miatt, másrészt a kíváncsiság miatt, hogy lássuk, hogyan dolgoznak a melegkedvelő, trópusi növények a mi területeinken.
A magas tarló előnyei
A tavalyi extrém száraz tavaszhoz képest a 2020-as nyár jelentősen több csapadékot hozott országszerte, mint ahogy az általánosan lenni szokott. A darányi (Somogy megye) területen kalászos elővetemény volt, amelyet magas tarlóval vágott a gazda, majd a vetésre tarlóhántás nélkül került sor egy szimpla tárcsás gabona direktvetőgéppel.
Ez a részlet azért fontos, mert a tengerentúlon már a 90-es évek óta használnak egy úgynevezett „stripper” gabona asztalokat (pl. Shelbourne Reynolds), amely lehúzza a gabonaszemeket a szárról, ezáltal magas tarlót hagy maga után. A gabona 85%-át az asztal csépeli, vagyis a kombájnba kerülő anyag túlnyomórészt szemtermés, pelyva, levél és minimális szalma. Ennek az alapja még Ausztráliában kezdődött, majd Amerikában vált népszerűvé, aminek a főbb technológiai jelentősége abban rejlik, hogy a magas szártömeg külön mikroklímát hoz létre azáltal, hogy árnyékolja a talajfelszínt, valamint megfogja a szelet, így jelentős nedvességet tud megtartani. Mivel kevesebb szalma fekszik el a talajfelszínen, így a vetőgép is könnyebben és precízebben tudja a magot a talajba helyezni.
A kísérlet technikai adatai
Darányban a számunkra fontos csapadékösszegek így alakultak.:
- július: 79 mm
- augusztus: 57 mm
- szeptember: 28 mm
- október: 110 mm
A vetés 2020. július 25-én történt, így a júliusi mennyiségből körülbelül 20 mm esett vetés előtti néhány napban a területre, majd ugyanennyi közvetlenül a vetés után. A fennmaradó augusztusi csapadék csak a hónap végén esett, majd újabb száraz periódus után szeptember végén jött meg a 28 mm-es mennyiség. Ez a közel 90 mm-es mennyiség és csapadékeloszlás kitűnő állományt hozott létre október elejére.
A vetés a 2019-es kísérlethez hasonlóan egy 20 x 20 fajt tartalmazó mátrixban történt: a 6 méter munkaszélességű vetőgépet középen feleztük, így 3-3 méter széles parcellákat vetett mind a 20 fajból, majd 90 fokban elfordulva elvetettük ugyanezeket a fajokat (részletes listáért lásd az I. táblázatot). Eredményként egy 60 x 60 méteres hálót kaptunk, összesen 400 db kombinációval. Mivel minden fajt a teljes magnorma felével vetettünk, így ebből a 400 parcellából a 20 parcellában a fajok „önmagukkal találkoznak” a teljes magnormát kiadva. Ezen átló mentén mindkét oldalon 190-190 kombináció jön létre 2-2 növényfajból, fele-fele aránnyal.
| Növény | Teljes magnorma [kg/ha] | Fél magnorma [kg/ha] |
|---|---|---|
| Cirok x szudánifű | 15 | 7,5 |
| Indiai köles | 15 | 7,5 |
| Tehénborsó | 100 | 50 |
| Négermag | 8 | 4 |
| Csicseriborsó | 100 | 50 |
| Sziki kender | 25 | 12,5 |
| Görögszéna | 30 | 15 |
| Alexandriai here | 15 | 7,5 |
| Olajlen | 40 | 20 |
| Takarmánybaltacim | 130 | 65 |
| Lóbab | 180 | 90 |
| Talajművelő retek | 10 | 5 |
| Kapor | 10 | 5 |
| Szegletes lednek | 200 | 100 |
| Koronás baltavirág | 15 | 7,5 |
| Homoki zab | 35 | 17,5 |
| Bíborbükköny | 50 | 25 |
| Sisakbab | 200 | 100 |
| Csillagfürt (kék virágú) | 100 | 50 |
| Etióp mustár | 6 | 3 |
Határozottan kijelenthető, hogy a területen csak a szegélyekben és a kisebb zöldtömeget adó fajoknál volt minimális gyomosodás, amit a talajbolygatás elhagyásának köszönhetünk. A kísérletet többször szemléztük a 2020-as év során, így most ezekből a tapasztalatokból szeretnénk egy kis ízelítőt adni.
Pillangósok a nyári melegben
Szegletes lednek (Lathyrus sativus)
Eredete nagy valószínűséggel a Mediterráneumhoz és Ázsiához köthető. Rengeteg fajtája ismert, a mogyorós lednek gyomként is jelen van hazánkban. Magmérete az egészen apró borsótól a majdnem tökmag méretig terjed, alakja rendkívül változatos, szabálytalan, leginkább a murvához hasonlítható.
Egy hosszú virágzási idejű pillangósnál, – mint a szegletes lednek -, még a fagyok előtt 30-50 kg szerves N hatóanyagot magabiztosan hagy maga után ilyen mennyiségű és minőségű rhizóbiummal.
Mi egy nagy magméretű fajtát használtunk, amely ugyan kevésbé előnyös egy takarónövény-keverékben, mert magasabb magnormát kell használni, hogy hatásos legyen, ugyanakkor a nagyobb magméret magasabb vitalitást is hordozott magával. Rövid idő alatt szép zöldtömeget hozott a talajfelszín alatt és fölött egyaránt, amely jelentős gümőképződéssel párosult. Gyengébb minőségű talajokon is szép termésmennyiségre képes, így abszolút érdemes lehet beemelni a pillangósokat nélkülöző vetésforgóba. Kékes-fehéres virága rengeteg méhet, pillangót vonzott maga köré. A lednek egyezik a borsó, a lóbab és a bükkönyfélék Rhizobium törzsével.
Bíborbükköny (Vicia benghalensis)
Tavaszi vetésű, egyéves bükkönyként tartjuk számon. Jobban bírja a vízállást és a szárazságot is, mint a hagyományos tavaszi bükköny. Virágzási ideje nagyon hosszú, hatalmas zöldtömegre képes, így nagyon jó szénaadó növény. Az idei évben több helyen is meg tudtuk figyelni, hogy hamar bokrosodik, és nagyobb gyökértömeget alakít, mint felszín feletti zöldtömeget a vegetációs időszak elején. Gümőképzése rendkívüli, hosszú láncolatban fejleszt apró gümőket.
Sisakbab (Lablab purpureus) és tehénborsó (Vigna unguiculata)
A tehénborsót (kevésbé elterjedt nevén homoki bab) és a sisakbabot a legjobb aszálytűrő pillangósként a kiszámíthatatlan időjárású, savas talajú termőterületek népszerű takarónövényeként ismerjük.
Folytonnövő mindkét faj, így jelentős zöldtömegre képes, de oltani érdemes lehet a saját Rhizobium törzsével mindkét fajt olyan talajon, ahol először van termesztésben, mert visszamaradhat az elvárt eredmény. A Bradyrhizobium egy-egy speciális faja alakít csak kapcsolatot mindkét fajjal.
Koronás baltavirág (Sulla coronaria)
A Mediterráneum jelentős évelő, mézelő, pillangós gyógynövénye. Értékes mézet és takarmányt ad. Mélyrehatoló gyökere van, így nagyon jó szárazságtűrő és alkalmas az erózióra hajlamos területekre. Ez a növényfaj is saját Rhizobium törzzsel tud kapcsolatot szimbiózist létrehozni.
Kékvirágú csillagfürt – fehérvirágú csillagfürt
A 2019-es kísérletben nagyon jól szerepelt a fehérvirágú csillagfürt, így 2020-ban a kékvirágú csillagfürtre került a sor, mert borsó méretű magja jó alapanyagként szolgálhat a takarónövény-keverékekbe. Sajnos a fehérvirágú csillagfürthöz képest jelentősen elmaradt a zöldtömege és eleinte gümőt se találtunk rajta, de a vegetáció végére hozott értékelhető gümőt a kékvirágú csillagfürt is.
A csillagfürtnél is érdemes lehet oltani a magot a nagyobb siker érdekében.
Érdekes módon csak a generatív fázisban találtunk a kékvirágú csillagfürt gyökerén nitrogén gümőt, de akkor igen méreteset.
Nyári támasztónövények
Négermag (Guizotia abyssinica)
A fészkesvirágzatúak családjába tartozik a négermag, így érdemes lehet elsősorban olyan területen takarónövény komponensként előnyben részesíteni, ahol nincs napraforgó a vetésforgóban. Apró magja miatt egészen kevés is elég egy több komponensű keverékben. Hosszan virágzik, így nem kell attól tartani, hogy magot hoz és gyomosítani fogja a következő kultúrát. Virágja szintén nagy kedvence a hasznos rovaroknak. Már nulla fokban is elfeketedik, így biztos befutó a könnyen elfagyó növények sorában, ráadásul a sötétbarna-fekete szármaradvány talajtakarásának a további előnye, hogy a sötét szín melegebb talajfelszínt kölcsönöz a világosabb, lassabban melegedő talajoknak.
A négermag és a lóbab párosa kellemes élőhelye a nappali pávaszemnek és a méheknek.
Cirok x szudánifű hibrid
A silócirokhoz képest vékonyabb szár és felfelé törőbb habitus jellemzi. Nagyon könnyen elfagy, így jó párosa a négermagnak. Fagyok előtt kaszálható, vagy ha már a fagy megcsípte, 10-15 nap kihagyással legeltethető is, hogy a cianid vegyületek ne okozzanak gondot az állatok emésztésének. Ugyanezen vegyületek nagyon jó fonálféreg gyérítő tulajdonsággal ruházzák fel a szudánifüvet.
Egy jól sikerült, sűrű takarónövény állomány alatt ideális környezet alakul ki az aggregátum képzésre a gombáknak és a gilisztáknak. Ilyen a biológiai őszi alapművelés.
Összefoglalás
Összeségében elmondható, hogy a takarónövény-keverékek összeállításához, arányaihoz, vetési időpontjához legalább olyan figyelem és tapasztalat szükséges, mint amit a főnövényeinkre fordítunk. Ezért tartjuk fontosnak, hogy évről-évre kísérletezzünk és szemlézzük az ország különböző pontjain elvetett keverékeket, mert hisszük, hogy minden területre, helyzetre meg tudjuk találni a megfelelő keveréket. Ne feledjük: a siker kulcsa az, hogy úgy kezeljük a takarónövényeinket, mint a főnövényeinket.
Molnár Tamás cikke először a MezőHír 2021. márciusi számában jelent meg.