Miközben idén is csapadékszegényen indult az év, a gazdák nagy részét az új 5 éves AKG ciklus pályázati eredményei tartottak plusz izgalomban, miként kezdődjön az év. Így az év elején sok lucerna, füves ugar sáv, vagy méhlegelő került elvetésre, amire mi, mint vetőmag kereskedők és érezhetően a többi vetőmagokkal kereskedő cég is, nehezen tudta a hirtelen meginduló február második felétől március végéig tartó dömpinget kiszolgálni. Ugyan többnyire szépen induló ugartáblákkal és szegélyekkel találkoztunk országszerte, de sajnos sok helyen földre kényszerítette a csapadékszegény időjárás a nyár végére. Évről-évre egyre erősebben van jelen a vízhiány az országban, a talaj vízszintje drasztikusan csökken, minimum egy évnyi csapadék hiányzik 5 éves távlatban az ország keleti, dél-keleti részén, de a dunántúlon Zalában is ástunk olyan szelvényt, ami a tábla legmélyebb pontján volt és csak 30 cm-ig volt nedves november elején, alatta szinte csontszáraz.

A tavasz eléggé problémásan folytatódott, mert május végéig száraz, hűvös időjárás volt a jellemző, ami ugyan nem segítette a kipárolgást, de nem volt jó hatással az ősziekre és a tavasziakra egyaránt.

Aztán szokásosan hirtelen berobbant a nyár és a szerencsésebb helyeken egészen mozaikosan voltak esők, de az ország nagy részén elenyésző vagy semmi. Szinte már nem csodálkozunk, a tendencia folytatódik.

Évről-évre egyre gyakoribb probléma az árvakelés kikelesztése, de idén már nem csak a repce és a takarónövények hanem már a kalászosok kikelesztése is problémás volt.

Takarónövények terén is vagy a nagyon korai vetés vagy a késői, inkább áttelelésre szánt keverékek tűnnek működőképesnek. Korai vetésre a len, négermag, cirok, talajművelő retek, bükkönyfélék jöhetnek szóba, míg a szeptember környéki vetésre a mustár, rozs, bükkönyfélék, olajlen és a nagymagvú pillangósok a legjobban bevált komponensek. A vetésmélységre és technikára még nagyobb figyelmet kell fordítani és itt kiemelném a mélységet, hogy már a magok méretéhez képest mélyebbre érdemes sokszor vetni, hogy meglegyen a kritikus nedvesség a csírázáshoz. Ha már az első levélpár megjelent, akkor már nyert ügyünk van, a keverék át fogja vészelni az aszályt és az első eső és enyhülés hatására el fog tudni rugaszkodni.

A felvásárlási árak gyengék, gabonadömping van globálisan. Magyarországnak csak a feldolgozott, hozzáadott értéket képviselő termékek piacán lenne keresnivalója. Miért van az, hogy olaszországból vásároljuk vissza a premium pizzalisztet vagy miért a spanyolok készítenek a magyar mangalicából világhírű sonkát?

Nagy a baj, ez már egyre inkább nem kérdés, de hogyan tovább?

Sokszor azt tapasztalom, hogy az intenzív és az extenzív szemlélet feszül egymásnak és nincs kompromisszum a két oldal között, így elvész a hosszú távú koncepció, ezt látjuk a vízkérdésben is.

A „Vizet a tájba” program ha messze nem is tökéletes, de napi szinten terítéken van a vízkérdés és mivel annyira mindent befolyásoló problémakör a vízgazdálkodás, így ideje lenne felismerni, hogy az öntözés fejlesztést csak nagyon átgondolt koncepcióval az arra alkalmas helyekre szűkítsük megfelelő szakmai irányítással, talajtömörödést csökkentő gépekkel, kötelező talajtakarással. A gyenge, az erózióra érzékeny, domborzatilag problémás területeket adjuk vissza a természetnek, támogassuk a regeneratív legeltetéshez alkalmazott infrastruktúra anyagi támogatását, amihez nyilván megfelelő vágóhidak, érlelők, hűtőházak, villanypásztorozás és emberi erőforrás is szükséges. Ideje lenne felismerni, hogy a legegészségesebb, a talajnak és az ökoszisztémának legjobb, eredetvédett bivaly, marha, birka, sertés és szárnyasok regeneratív tenyésztése egy olyan szegmens lehetne, amire világszerte megvannak a pozitív példák és a globális piac a legkisebb mértékben hatna ránk.

Az 5 éves ciklus pozitív változás számomra, mert a hosszú távú gondolkodást segíti, ha távolabbról tekintünk a gazdálkodásra. Hatalmas pozitívuma az új AKG-nak, hogy választható támogatásként bekerült a strip-till és notill, amit cirka 370-450 euró közötti összeggel jutalmaznak ha a legtöbb opciót „bevállalja” a gazda. Ez már nem az aprópénz kategória és ha vki még részt vesz egy karbonprogramban, ami általában hasonló gyakorlatokat támogat, akkor még egy plusz 50-100 eurót hozzáadhat és akkor még nem számoltunk az AÖP-pel.

Ha vki már 5-10 éve elkezdte az átállást a regeneratív gazdálkodásra és vmilyen hozzáadott értéket is képvisel a terményeivel/termékeivel, annak azt gondolom, hogy ezzel a támogatási rendszerrel abszolút krízis álló tud lenni a gazdálkodása, de aki most akar ilyen irányba nyitni, annak nagyon átgondolt tervek mentén kell lépésről-lépésre haladnia és szerencsére is szüksége lesz.