Ismét remek írással jelentkezett Attila a talajmegújító mezőgazdaságról szóló blogján, amely a fogalomtévesztéseket és egyes kifejezések helyes jelentését hivatott tisztázni. Ezt közöljük most, rövidített formában.

 

Forgatásos, szántásos művelés
„Hagyományos” avagy konvencionális technológia, amikor az eke 15-45 cm mélyen átforgatja a termőréteget.  A felső, levegőzött (aerob) talajréteg alulra, az alsó levegőtlen (anaerob) pedig felülre kerül, illetve összekeverednek, ezáltal a természetes talajélet sérül, pusztul, a talaj szerves széntartalma oxidálódik. A megművelt réteg fellazul, de ez csak átmeneti hatású, illetve gyakorta túlzott mértékű makropórus képzéssel jár, miközben a művelési mélység alatt vastag, tömörödött talajréteg, úgynevezett eketalp jön létre. Ez gyakran áttörhetetlen a növényi gyökerek számára és kialakulása után több évtizedig tartósan jelen lehet a táblában. A forgatásos művelésnél nem marad a talajvédelemben fontos szármaradvány, mulcs a felszínen. A szántásos műveléssel elporított talajfelszín gyakran lecserepesedik csapadék hatására, belvizek képződnek rajta, miközben fokozottan kitett a szél és vízeróziónak is. A mezőgazdaság számlájára írt környezetszennyezések többsége a szántott területekről származik, a csapadékerózióval távozó iszap, műtrágya és növényvédőszer maradványok, illetve a légköri porszennyeződés.

 

 

Ökogazdálkodás, biogazdálkodás
Az ipari mezőgazdaság mesterséges korlátozásokra épülő, jóléti társadalmakban kialakult formája, amely intenzív talajmunkákkal igyekszik megoldani a gyomkontrollt és csak a bio tanúsítási rendszer által megengedett vegyszereket használja a növénytermesztés folyamatában. A hagyományos biogazdálkodás jellemzője az alacsony tápanyagszint, agresszív talajművelés és alacsony hozamok. A tanúsítási rendszer nem rendelkezik követelményekkel a talajművelés vagy vetésforgó területén és az iparág a jelentősen alacsonyabb hozamokat a konvencionális termelőknél magasabb árakkal igyekszik kompenzálni. A biogazdálkodásban a talajpusztítás mértékét nem csökkentik általában, mivel csak mechanikailag, szántással tudnak hatékonyan gyomirtani.

 

 

Forgatás nélkül művelés
A szántás nélküli talajművelés, ahol az ekén kívül minden más eszköz használata előfordul. Elsősorban középmély lazító, grúber, kultivátor, kombinátor, rövidtárcsa, boronák, kombinált eszközök használatosak a technológiában. Az eszközök közös tulajdonsága, hogy elsősorban függőlegesen dolgoznak, lazítanak, a talajt nem forgatják alá, művelési mélységtő függően minimálisan kevernek. A forgatás nélküli talajművelésben cél a művelési intenzitás okszerű csökkentése. A művelési mélységet a talajrétegek mechanikai vizsgálatával kell megállapítani, akár táblaszinten is, minden művelés előtt. A talajvizsgálathoz ásót, gazdabotot, vagy penetrométert használhatunk. A forgatás nélküli művelésnél elérhető a talajfelszín 30-50%-os fedettsége, amellyel akár 90%-ban lehet csökkenteni az eróziós károkat, de a csapadékmegőrzésben még nem játszik számottevő szerepet.

 

 

Min-Till, minimum művelés
A talaj művelése 0-10 cm mélységben történik, mechanikai gyomirtás, szerves trágya bekeverés, illetve magágykészítés céljával. A min-till végezhető kultivátorral, rövidtárcsával, kombinált eszközökkel, a talajfelszín fedettsége min. 30%.

 

 

Ultrasekély művelés
A művelés a talajfelszín 0-3 centiméteres mélységében történik, speciális tárcsalevelekkel ellátott, tárcsás boronával. A művelés során elsősorban a gyom- és árvakelés felszámolása, takarónövények terminálása, szármaradványok aprítása és egyenletes, sekélyen talajba keverése a cél. A szármaradványok 80-90%-a a talaj felszínén marad, biztosítva a talajvédelmet.

 

 

Strip-Till, sávos művelés
Csak a vetősorok sávját művelik általában 20-25 cm szélességben és mélységben. A sorközök bolygatatlanul  maradnak, jellemzően mulcsozott vagy takarónövényes talajtakarással, a talajfelszín 50-60%-a takart marad szármaradványokkal. Használata a kötöttebb talajokban segít a hozammaximalizálásban.

 

 

No-till, direktvetés
Semmilyen formában nem előzi meg a vetést talajmunka. Vetéskor a tárcsás vagy kultivátoros vetőegység csak a vetőárok kialakításához szükséges mértékben nyitja meg a talajfelszínt, majd visszatömöríti a magárkot. A szükséges tápanyagokat a vetéssel egy munkafolyamatban juttatják be a vetőmag mellé vagy alá. Utólagos tápanyagpótlás injektálással, vagy lombtrágyázással történhet. A no-till járul hozzá a legnagyobb mértékben a talajvédelemhez, Magyarországon a legtöbb termőterületen sikeresen alkalmazható.

 

 

Zero-Till
A zero-till a direktvetéshez képest a talajfelszín legalacsonyabb mértékű bolygatását jelenti. Az alkalmazott egy tárcsás vetőegység tárcsája a talajfelszínt ferdén átvágja, kis mértékben megemeli a talajt, majd visszaejti a behelyezett vetőmagra. A vetés után szinte észrevehetetlen a vetett sor, a szármaradványok szinte érintetlenül takarják 100%-ban a talajfelszínt. Használatával maximális talajtakarás és nedvesség megőrzés valósítható meg, ezért használata elsősorban az 400 mm éves csapadékátlag alatti, sztyeppei, félsivatagi klímán terjed.

 

 

Takarónövények
A fővetések közé vetett, folyamatos növényi takarást biztosító növényi keverékek, melyek a parlagolást helyettesítik. A diverzitásukból adódóan sokféle hasznot hoznak a talajélet és a tápanyagkörforgás szempontjából. Sok feladatot látnak el: lazítás, gyomelnyomás, tápanyag-feltárás, -tárolás, páracsapdázás, nitrogénmegkötés.

 

 

Terminálás
A kifejlett takarónövény állomány megsemmisítése vetés előtt vagy direktvetés után. Lehet végezni mechanikai, (szártörő-, aprító-hengerek, rövidtárcsa) vagy kémiai módszerekkel, vagy a kettő kombinációjával. Ideális esetben a kifagyó keverékeket a téli hideg is terminálhatja.

 

 

Szénmegkötés
A szén a szerves élet alapja. A fotoszintézis folyamata során a növények légköri szén-dioxidot kötnek meg. Az oxigén jelentős hányadát visszajuttatják a légkörbe, ami lehetővé teszi a mai életet a földön. A növények az általuk megkötött szén egy részét a biomasszájukban (a gyökerekben és a felszín feletti részekben egyaránt) tárolják, miközben a fotoszintézis termékek 30-50%-val, a gyökérváladékokban kiválasztott egyszerű cukrokkal pedig a talajban élő organizmusokat táplálják, ezáltal is segítve a humuszképződést. Minél gazdagabb egy terület növényborítottsága és minél sűrűbb a gyökérzete, annál több szén raktározódik a talajban. Növénytermesztésben szénmegkötés a no-till és takarónövények alkalmazásával lehetséges. Állattartás esetén a holisztikus, intenzíven menedzselt legeltetés hozza a maximális szénmegkötést.

 

 

Biodiverzitás
Egy adott területen található életformák sokfélesége és az egyedek közötti interakciók együttese a biodiverzitás. Hanyatlása rendkívül káros következményeket okoz a földi ökoszisztéma egészének és azon belül az emberiségnek is. A jelenlegi biodiverzitás krízis egyik legnagyobb kiváltó tényezője a monokultúrákon alapuló mezőgazdaság. A regeneratív mezőgazdaság kifejezett figyelmet fordít a felszín feletti és felszín alatti biodiverzitás növelésére, hiszen az közvetlen hatással van a tápanyag körforgásra, a talaj egészségére és minőségére, illetve a növények betegségekkel szembeni ellenálló képességére. A sokféleség növelése érdekében a regeneratív gazdák változatos vetésforgót és takarónövényeket használnak és elhagyják a talajművelést. A beporzó rovaroknak élőhelyet teremtenek, és mezővédő erdősávokat, pufferzónákat hoznak létre.

 

 

Regeneratív avagy talajmegújító mezőgazdaság
Egy olyan termesztéstechnológiai keretrendszer, amely a természetes ökológiai folyamatok másolásával és segítésével igyekszik megfordítani a talajpusztulás és biodiverzitás összeomlásának folyamatait. A talajmegújítás lehetővé teszi a talajok szerves széntartalmának jelentős emelkedését, a természetes termékenység fokozását.