Miközben a differenciált tápanyag-kijuttatást egyre nagyobb érdeklődés övezi, addig a változó tőszámú vetés (variable rate seeding, a továbbiakban VRS) még szkeptikus fülekre talál a gazdák körében, pedig használhatóságának és hatékonyságának alapja végtelenül triviális: a pénz.

Pénz alatt nem a technológia megvalósításához szükséges beruházásokat értjük, hanem a kielégítő válaszokat az alábbi két kérdésre:

• Vannak-e annyira heterogének a területeim, hogy megérje ezzel foglalkozni?
• Visszahozza-e az árát az átlagosnál magasabb, illetve alacsonyabb tőszámmal vetett populáció termésátlaga?

A differenciált tőszám alapja

A változó tőszám használata azokon az eredményeken alapul, amelyek kimutatták, hogy míg a 70-75 ezres hektáronkénti tőszám 11-12 tonna/hektár termésátlaghoz elég, addig egy magasabb, 80-90 ezres tőszámmal 15-18 tonnás hozam is elérhető. Ugyanezen logika szerint a gyengébb adottságú talajfoltokon – ahol a 6-8 t/ha termés már jónak számít – elegendő lehet egy csökkentett, 50-60 ezer körüli tőszám.

A kukoricavetés magnormáját a területeink adottságához igazítva jobban kihasználhatjuk a termékenyebb parcelláinkat, valamint a tőszám helyes beállításával optimalizálhatjuk a vetőmaggal kapcsolatos kiadásokat. A normák közötti lépcsők megállapítása függ a termőhely adottságaitól, a kitűzött hozamcéloktól, a vetéshez használt eszközök képességeitől, és természetesen a hibridek karakterisztikájától. Mindenekelőtt azonban a területeink változatosságát érdemes felmérnünk – alakítsuk ki először a művelési zónákat.

A művelési zónák kijelölése

Művelési zónák alatt az egy táblán belüli, eltérő adottságú részeket (talajfoltokat) értjük. E zónák lehatárolása az alábbi adatok alapján történhet:

• a gazdálkodó évekre visszamenő tudása: hol volt nehezebben művelhető a terület, hol voltak gyengébbek vagy jobbak a termésátlagok;
• a terület geográfiai adottságai: talajtípus, domborzat, lejtés, vízgazdálkodás;
• egymást követő több évben gyűjtött hozamadatok és hozamtérképek;
• a talaj elektromos vezetőképessége (EC) és a talajvizsgálati adatok;
• NDVI fényképek és egyéb műholdfelvételek.

Az adatok rendszerezésével és egységesített értelmezésével olyan környezeti modellezést hajthatunk végre, ahol nem csupán a területek változatosságát, hanem a variabilitás kukoricatermesztésre kifejtett hatását is láthatjuk, így a vetni kívánt hibridet és annak tőszámát is könnyebben beállíthatjuk.

A hibrid és a magnorma kiválasztása

A hibrid kiválasztásában való segítség, a termékajánlás kétségkívül a nemesítő házak feladata – a termőhelyi körülmények, az elérendő hozam és a rendelkezésre álló anyagi források (lásd még: tőke) ismeretében ők tudják a legpontosabb szaktanácsot adni erre vonatkozóan.

Ha megvan a választott hibridünk, akkor elérkezünk ahhoz a kérdéshez, amely a differenciált tőszám alfája és ómegája: mekkora magnormával vessük el a kukoricánkat? Mielőtt 20-30, vagy akár 50 tényezőt számításba véve komplett matematikai modellek lefuttatásába kezdünk, válaszoljunk az alábbi két kérdésre:

• Mennyi pénzt szeretnénk kukorica vetőmagra költeni?
• Mekkora termésátlaggal tudjuk elérni azt a hasznot, ami után nyugodtan alszunk?

Az a tőszámmodell, amelyik nem veszi figyelembe ezt a két adatot, az maximum az egyetemeken és a kutatóintézetekben életképes. Miért?

Ez a játék pénzre megy

Ahogy emeljük a tőszámot, úgy egy darabig – megfelelő környezeti adottságok mellett – a várható termésátlag is emelkedik. Azonban a fák nem nőnek az égig, és egy optimum ponton túl a hozam csökkenni fog az alacsonyabb csőszám és a virágzás-bibekitolás fázisok megnyúlása miatt. Az optimális tőszám hibridenként változik, a vetőmag-előállítók több ezer kísérletet folytatnak éves szinten ezzel kapcsolatban, így a tőszám-termésátlag görbe optimum pontjának meghatározása az ő adataik alapján lehetséges.

Az, hogy az adott hibrid hogyan reagál a sűrűbb vagy ritkább tőszámra, a történet egyik fele – a sztori csattanója az, hogy az extra vetőmagköltséggel realizált többlethozam mennyivel több pénzt hagy a pénztárcádban. A vetőmagárak és a kukorica felvásárlási árának ismeretében megéri a 90 ezres tőszámot kivetni a 16 tonnás termés reményében? A nagyobb növénypopuláció nem csak több vetőmagot, de több tápanyagot is igényel – erre is lesz kereted?

A Pioneer és a Dekalb az USA-ban forgalmazott termékeikre remek kalkulátorokat fejlesztettek, amelyek a vetőmagköltség és a prognosztizált bevétel, valamint a hibridek tulajdonságai alapján megadják az optimális tőszámot. Magyarországon ezek a publikus változatai, valamint a többi vetőmag-előállító hasonló adatbázisa egyelőre még hiányzik.

A VRS recept létrehozása

Az elvárt hozam és a hibrid tulajdonságai alapján van egy ideális tőszámunk, amellyel az adott tábla átlagos részeit bevethetjük. Hogyan állapítsuk meg a „lépcsőfokokat”, azaz mennyivel tegyünk kevesebbet a gyengébb, és mennyivel többet a jobb zónákba?

Hozamadatok

Amennyiben rendelkezésre állnak, használjunk legalább 3 évnyi hozammérés adatot, amelyből 2 év kukoricára vonatkozik. Érdemes olyan éveket választani, amikor az átlagtermés legalább 8 t/ha körül volt. A hozamok eléréséhez szükséges tápanyag-utánpótlás költségeit is tartsuk szem előtt a térképek elemzésekor.

Talajadatok

Maximum 5 éves, akkreditált talajvizsgálati eredményre támaszkodjunk a talajtulajdonságok feltérképezésekor. Ha 2 vagy 3 éves jegyzőkönyveket találunk a fiókban, az még jobb. A szűkített vizsgálat is tartalmazza azokat az adatokat, amelyek igazán fontosak (pH, kötöttség, humusztartalom, P- és K-ellátottság).

A talajszkennelésből származó EC adatokat is érdemes felhasználni: az alacsonyabb értékek homokosabb, a magasabbak anyagosabb foltokat jelölnek, amely tápanyag-szolgáltató képessége és vízgazdálkodása is nagyban eltérő lehet.

Egy 30 hektáros tábla négyzethálós VRS térképe. A tőszám megállapításához többek között a talajadatokat, a korábbi vetési és betakarítási eredményeket, valamint a hibrid jellemzőit vettük figyelembe (a két szélső érték 60 000 tő/ha [piros] és 80 000 tő/ha [zöld])

Mekkora is legyen a szórás?

Az általunk ajánlott tőszám-beállításoknál 3 szintet szoktunk javasolni – ekkora mértékű differenciálás a hazánkban átlagos méretű táblák 95%-án megállja a helyét. A szintek meghatározása többféle módon történhet:

• a középértékhez (például 76 000 tő per hektár) képest 7-8 ezres tőszámmal szórunk mindkét irányba, tehát a rosszabb adottságú zónákba 68 000, a közepesekbe 76 000, a legjobbakba pedig 84 000 tő kukorica kerül majd;
• hasonló elven választhatunk százalékos szórást is, azaz a közepes zónák értékeihez képest +/- 10%-kal térünk el a gyengébb és a jobb területeken (68 400, 76 000, 83 600 tő/ha);
• meghatározhatjuk azt is, hogy táblaszinten mekkora termést szeretnénk betakarítani (pl. 12 t/ha), majd kiszámolhatjuk, hogy az egyes zónák – az elfoglalt területméret és az adottságok alapján – mekkora összterméssel járulhatnak hozzá ehhez a teljesítményhez, és e hozam eléréshez milyen tőszámra van szükségünk zónánként.

Izovonalas VRS térkép – a 90 foktól eltérő vetésirány miatt a négyzethálós megoldás nem jöhetett számításba. A terület közepén egy mélyedés található, amelynek oldalai 10-11 fokos lejtők – ezekkel is számoltunk a modellnél

Az, hogy az egyes szintek között az átmenet azonnali legyen vagy finoman granulált, a vetőgép és a task controller képességei határozzák meg. Az első esetben az egyik pillanatban a vetőgép még 60 ezres tőszámmal dolgozik, majd pár méteren (vagy 10 méteren) belül 70 ezret vetnek a tárcsák. A második felállás esetén 1000-2000 tő/ha eltérés van a szintek között, így a várható vetési eredmény valamivel pontosabb lesz.

A VRS hatékonyságának mérése

A tőszámszintek beállítását első körben a vetőgéphez kapcsolt board computerből kinyerhető adatokkal mérhetjük – ezekből megállapítható a valóban elvetett vetőmagmennyiség („as planted” térkép), amely a szezon további részében a döntéshozatal alapjául szolgálhat.

Érdemes úgynevezett tesztsávokat beiktatni (akár már a VRS térkép elkészítésekor), amelyek a tábla egy adott részén ugyanazt az egységes tőszámot tartalmazzák, nem figyelve a művelési zónák határaira. Javasoljuk, hogy valamennyi tőszámmal (minden szinttel) készíts egy ilyen sávot 1-1 gépaljnyi szélességben.

A 30 hektáros tábla tesztsávja, amely 3 tőszámot (zöld: 80 000, sárga: 70 000, piros: 60 000 tő/ha) tartalmaz 150-150 méter hosszan

Kelés után bizonyosodj meg arról, hogy mind a zónákban, mind a tesztsávokban a kívánt értékek kerültek elvetésre. Kövesd nyomon az állomány fejlődését – különösen a stresszre hajlamos területeken tölts több időt (gyenge vízgazdálkodású részek, erózióra hajlamos területek stb.).

Elvitelre

A differenciált tőszám alkalmazását elsősorban gazdasági megfontolásaink vezérlik: egyrészt az alacsony felvásárlási árak mellett szeretnénk kihozni a legtöbbet minden egyes hektárból, másrészt a változó időjárási körülmények miatt is be kívánjuk biztosítani magunkat, hogy egy aszály esetén a lehető legkevesebb pénzt veszítsük azon a játékon, amit mezőgazdaságnak nevezünk.

Ezért kulcsfontosságú, hogy a VRS alkalmazása előtt megismerd a területeid talajait és adottságait. Az egyes hibrid karaktereiről szerezz be minél több információt a nemesítőtől, és kiadás-bevétel oldalt alaposan mérlegelve válaszd ki az adott termékhez illeszkedő tőszámot. A tőszámszintek hatékonyságát tesztsávokkal vizsgálhatod – a végső ítéletet természetesen majd a kombájn mutatja meg.

Megjegyzés: a cikkhez számos független eredmény mellett a Pioneer, Dekalb és a Syngenta adatait is felhasználtuk. A megfogalmazott tanácsok és álláspontok függetlenek, nem tükrözik egyik nemesítő álláspontját sem.