A talajban a Ca és Mg kationként, azaz pozitív töltésű ionként van jelen, méghozzá kettős töltéssel rendelkező formában (Ca++ és Mg++). A talaj agyagrészecskéi és szerves anyag részecskéi negatív töltéssel rendelkeznek, ezek – mint minden ellentét – vonzzák egymást. Ahogy nő az agyagtartalom és a humusztartalom, úgy tud a talaj egyre több kationt megtartani és szolgáltatni a növény számára.

A kalcium minden növényi sejt alkotóeleme, kulcsfontosságú a sejtfalak felépítéséhez. Ha nem lenne, a növények nem tudnák megtartani magukat. Felvétele a vízzel együtt történik, így a növényen belüli mozgása a párologtatáshoz kötött. A talajra is pozitív hatással van: javítja a szerkezetét, jobbá teszi a vízgazdálkodási tulajdonságait, és előnyösebb környezetet biztosít a gyökereknek és a mikroorganizmusoknak.

Alacsony kalciumszintre akkor gyanakodhatunk, ha homokos, szerves anyagban szegény talajon gazdálkodunk, alacsony (4-5) kémhatásúak (pH-júak) vagy szikesek termőföldjeink, valamint ha savanyító hatású műtrágyákat alkalmazunk.

A kalcium bőséges előfordulása azonban nem jelenti azt, hogy korlátlan mennyiségben tudják a növények hasznosítani, mert a többi kation (nátrium, kálium, ammónium, magnézium, vas, alumínium) túlsúlya gátolhatja a felvételét. A nátrium (Na) különösen képes a Ca helyének átvételére, így a Ca elszivárog a talajból. 7,0 feletti pH esetén a Ca++ ionok felhalmozódnak és reakcióba lépnek más elemekkel, például a foszfor negatív töltésű ionjával – ekkor egy, a növény számára csak nagyon nehezen elérhető Ca-P jön létre, ami foszforhiányhoz vezethet.

A kalciumhiány a fiatalabb leveleken jelentkezik először: a levelek vége halványzöld színű lesz, majd összecsavarodik, elhal, és sok esetben letörik. Szélsőséges esetben a növény fejlődése lelassul, rövid szártagok és sötétzöld levelek figyelhetőek meg rajta.

A magnézium a klorofil alkotóeleme, ebből következően nélkülözhetetlen a fotoszintézishez. A foszfor növényen belül történő szállítása is a magnéziumnak köszönhető. Egy, az 1970-es években elterjedt nézet szerint a Mg túlzott mennyiségben negatív hatással van a talaj szerkezetére. Több kutatás is rámutatott azonban arra, hogy a bolygatatlan talajnál nincs szerepe, a bolygatottnál azonban valóban ronthatja a talaj felépítését.

Magnéziumhiány esetén – elsősorban a levélerek közötti részeken – klorózis figyelhető meg, a levelek széle pedig fodros lesz és pirosas-barnás vagy lilás színű. Hosszútávon levélhullást és gyengülő szárszilárdságot idézhet elő.

A növénybe való bekerülését több tényező is befolyásolja. A magas mangántartalom, valamint a kálium- és kalciumtúlsúly is csökkentheti a Mg növény általi hasznosítását. Az alacsony talajhőmérséklet és a talaj K:Mg aránya szintén fontos szerepet játszik a Mg felvételében.

Az angolszász szakirodalomban létezik egy olyan irányzat, amely a Ca és a Mg meghatározott szintre való beállítását javasolja a gazdáknak: a 60-80% közötti Ca és 10-20% közötti Mg mennyiséget tartják ideálisnak, ez testesíti meg a talaj „egyensúlyi helyzetét”. Később számos kutatás rámutatott arra, hogy az 1 és 20 közötti Ca:Mg arányok esetén sincs jelentős eltérés a terméseredményekben.

Ettől függetlenül mindkét elem kulcsfontosságú a növény egyenletes fejlődése, vegetációs időben elért kondíciójának, valamint több más tápanyag hasznosulása és a termés eltarthatóságának szempontjából.

A cikk először az AGROTREND.HU magazin OMÉK 2015 kiadásában jelent meg.