Aggregát-stabilitási teszt
A talajszemcsék nagyobb csoportosulását aggregátumoknak nevezzük. Amikor a „morzsalékos talaj” kifejezést halljuk, akkor arra gondolunk, hogy a talajrögöket ujjaink közt morzsolgatva kisebb darabokra esnek szét – ezek az aggregátumok. Alkotóelemeik között megtalálhatóak az ásványi részecskék (agyag, iszap és homok), szerves anyagok, gombafonalak, valamint a mikroorganizmusok és azok kiválasztási termékei. Az aggregátumok érintkezésénél találjuk a pórusokat, amelyeket levegő, talajoldat vagy szerves kötőanyagok töltenek ki.
A stabilitás egyrészt kémiai eredetű – az anyagrészecskék képesek egymáshoz és a humuszhoz tapadni -, másrészt biológiai hátterű: a gyökerek és a gombafonalak hálózata, a talajlakó élőlények munkája és a mikroorganizmusok által kiválasztott ragasztóanyagok – például a glomalin – is közreműködnek az aggregátumok összetapasztásában.
Ahol rendben van a kémia – a tápanyagok egyensúlya, a szerkezet szempontjából különösen a kalcium (Ca) és a magnézium (Mg) aránya fontos – és a biológia – megfelelő talajélet -, ott a talaj levegőellátása, víz- és tápanyag-gazdálkodása is jól működik. Hogyan tudjuk ezt letesztelni?
- Két félbevágott műanyag palackot vagy két befőttesüveget töltsünk fel vízzel, a szájukhoz tegyünk egy rácsot vagy hálót, amely megakadályozza, hogy a rög lesüllyedjen.
- Keressünk jellemző méretű rögöket a földünkön, szárítsuk ki őket a szobahőmérsékleten, majd helyezzünk egyet-egyet a palackok/üvegek tetején kialakított hálóba. Ha eltérő művelésű – például konvencionális és szántás nélküli – területekről szerzünk talajdarabokat, az még jobb összehasonlítás.
- Figyeljük meg, hogyan reagálnak a rögök a víz jelenlétére. Mennyire lesz zavaros a vízoszlop? Hogyan esik szét a talaj kisebb darabokra? Ha nem megfelelő a talaj kémiája és biológiája, a pórusok összeomlanak és az aggregátumok – a biológiai ragasztóanyagok hiánya miatt – széthullanak.
Beszivárgási (infiltrációs) teszt
Hasonló, ám kicsit komolyabb előkészületeket igényel a következő bemutató. Az infiltrációs teszt során a jelentős mennyiségű eső hatását szimuláljuk: képes a talaj elvezetni a vizet, vagy az lefolyik róla?
- Készítsünk elő két magasabb üveghengert vagy félbevágott ásványvizes palackot.
- Vegyünk 1-1 érintetlen mintát 2 helyről, amelyek azonos talajtípusúak, de eltérő művelésűek. Minél érintetlenebb módon sikerül kiemelni a rétegeket, annál jobb. Helyezzük a mintákat a palackokba.
- Öntsünk mindkettőre ugyanakkor mennyiségű csapvizet egy szűrőn vagy szitán keresztül, így mímelve az esőt. A hatás kedvéért ételfestékkel színezhetjük a vizet.
- Mi történik a vízzel és a talajjal? Ha a rétegek folyamatosan átnedvesednek és a víz eltűnik a felszínről, akkor rendben funkcionálnak a talajaink.
- Ha a víz hirtelen átszalad a földön és sáros masszává változtatja azt, vagy sokáig megmarad a vízoszlop és az alsóbb talajrétegek még mindig szárazak, akkor a földjeink nem tudnának mit kezdeni egy nagyobb zuhéval.
- Amikor a víz áramlását tanulmányozzuk, jusson eszünkbe, hogy nemcsak a víz, de a tápanyagok, növényvédő szerek és egyéb, a termelést segítő anyagok is vannak a talajban, amelyek könnyen kimosódhatnak az alsóbb rétegekbe, vagy lefolyhatnak a közeli felszíni vizekbe.
Elvitelre
A fenti teszteket otthon is könnyen kipróbálhatjuk. Ha gyakran küzd a belvízzel, vagy éppen a túl hamar bekövetkező szárazsággal, gondoljon arra, hogy minden a megfelelő talajszerkezettel kezdődik.
- A kiváló talajszerkezet kialakításához a kémia és a biológia is elengedhetetlen – egyik a másik nélkül nem működik.
- A csökkentett menetszámú művelés, a lehető leghosszabb ideig meglévő növénytakaró és az okszerű tápanyag-utánpótlás az első lépések, amelyekkel javíthat a talaj stabilitásán.
- Ha talajai vizet veszítenek, akkor nem csak vizet veszítenek: a kijuttatott tápanyagok, növényvédő szerek is kimosódnak anélkül, hogy kifejtették volna a hatásukat.