A nitrogén műtrágya az egyik legnagyobb kiadásod, hektárköltsége a nettó 35-40 ezer forintot is elérheti egy szezonban. A megtérülés kiszámítását nehezíti, hogy a talaj pontos nitrogénszintjét laborvizsgálattal megállapítani nagyon nehéz (a tápanyag-gazdálkodási szoftverek is nem abból, hanem a talaj nitrogénszolgáltató képességéből számolják a hatóanyag-szükségletet), valamint a hasznosulást az időjárási hatások és a terület heterogenitása is nagyban befolyásolja.
Azt tudjuk, hogy kukorica esetén 1 tonna szemtermés (és a hozzá tartozó zöldtömeg) előállításához 30 kg/ha nitrogén hatóanyagra van szükségünk. Magától értetődő, hogy minél nagyobb a szórás a terméseredményekben, annál nagyobb a szórás a nitrogénigényben. Ebből következik, hogy a differenciált N kijuttatás létjogosultsága – a heterogén területeken – gazdaságilag is alátámasztható. Miért használjuk mégis kevésbé a differenciált nitrogén-utánpótlást?
Nitrogén, foszfor, kálium – precíziós szempontból
Abban egyetértünk, hogy a kitűzött termésátlag eléréséhez a nitrogént tartjuk a legfontosabb tápelemnek, és ezt használjuk a legnagyobb mennyiségben. Ahogy említettük, a talajban lévő nitrogén mennyiségét megállapítani szinte lehetetlen küldetés, míg a foszfor és kálium szintjét egyszerűbb kimutatni. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy míg a kálium és a foszfor képes lekötődni, addig a fel nem használt nitrogén a szezon végén elvész a kimosódás miatt.
Differenciált N kijuttatás
A részletes talajvizsgálati adatoknak, valamint a nagyfelbontású műholdképeknek köszönhetően a relatív értékek mellett (a terület egyik része rosszabbul fejlődik, a másik jobban) ma már az abszolút N szükségletet is meg tudjuk állapítani a tábláidon belüli zónákban. A jobb területek magasabb tápanyag-ellátása és a gyengébb területek kisebb dózisú trágyázása segít a hozamok maximalizálásában, valamint az inputköltségek kordában tartásában.
Kifizetődik a differenciált nitrogén-trágyázás?
Vegyünk példának egy 20 hektáros táblát, ahol az egységes dózis helyett differenciált dózist alkalmazunk (a példában egy nem nitrátérzékeny területet vizsgálunk).
A korábbi években egységesen alkalmazott hatóanyag-mennyiség 180 kg/ha, amivel a heterogén 20 hektáros tábla egyik részét túltrágyázzuk, a másik részét alultrágyázzuk.
Az alultrágyázásból fakadó termésveszteség
A tábla 20%-án (azaz 4 hektáron) a szükségesnél 40 kg/ha-ral kevesebb N hatóanyagot juttatunk ki, aminek következtében 1,3 t/ha termést veszítünk el – a kukorica 42 000 forintos tonnánkénti felvásárlási árával számolva hektáronként 54 600 forinttal, táblaszinten (4 hektár) 218 400 forinttal leszünk rövidebbek.
Felesleges inputfelhasználás a túltrágyázás miatt
Ugyanennek a 20 hektáros táblának a 60%-át túltrágyázzuk 40 kg/ha N hatóanyaggal, vagyis 12 hektáron összesen 480 kg többletnitrogént alkalmazunk 0 kg/ha terméstöbblet reményében. 60 000 Ft/t árú, 27%-os műtrágyával számolva 8900 forintot költünk hektáronként műtrágyára feleslegesen – ez összesen 106 800 forintot extra kiadást jelent táblaszinten.
Mennyivel marad több a zsebedben?
A gyengébb területek túltrágyázását és a jobb részek magasabb tápanyagdózisát (az ebből eredő termésnövekedést) számolva egy 20 hektáros táblán 218 400 forint plusz bevételt és 106 800 forint megtakarítást realizálhatsz, azaz egy ekkora területen 325 200 forint profitra tehetsz szert.
Bár a számítás elején kikötöttük, hogy nem nitrátos tábláról beszélünk, de bónuszként még a nitrát direktívának is megfelelünk: 12 hektáron 140 kg/ha, 4 hektáron 180 kg/ha, 4 hektáron pedig 220 kg/ha N hatóanyagot használunk fel – ez összesen 3280 kg nitrogént jelent, amit 20 hektárra visszaosztva az átlagos N felhasználás a táblán 164 kg/ha-ra jön ki, tehát még a nitrátérzékenység 170 kg/ha-os korlátjába is belefértünk.
Cikkünket a FarmLogs számítása ihlette.