A precíziós növénytermesztés alapja a táblán belüli művelési zónák meghatározása, majd ezek művelési egységként való kezelése. A művelési, másnéven menedzsment zónákra alapozott inputanyag kijuttatással el tudjuk érni, hogy táblánk minden egyes pontján az optimális szintű gazdálkodást folytassuk.
A művelési zóna a precíziós gazdálkodás területi alapegysége, amelynek lényege, hogy a táblán belül az eltérő adottságú (eltérő talajszerkezet, talajtextúra, eltérő tápanyag-ellátottság, gyomfertőzöttség stb.) „foltokat”, vagyis zónákat külön egységként kezeljük.
A növénytermesztés sikerét a talajunk minél pontosabb megismerése adja. Hazánk talajviszonyai igen változatosak, akár egy táblán belül is különböző tulajdonságú talajfoltokat találhatunk. A foltok táblán belüli meghatározásának kiváló módja a talajszkennelés. A módszer alapja, hogy az eltérő szerkezetű és összetételű (homokos, vályogos, agyagos és ezek keverékei) talajfoltok másként vezetik az elektromosságot. Ezt jellemzi a talaj EC-je, azaz elektromos vezetőképessége. A vezetőképesség és a talaj fizikai félesége közötti összefüggés alapján számos olyan alapvető tulajdonság megállapítására nyílik lehetőség (vízgazdálkodás, nitrogénhasznosító képesség, gyökeresedési mélység, kation-kicserélő kapacitás, mobilis tápelemek kimosódásának veszélye, pH-pufferkapacitás), amelyekre az agrotechnikai és a tápanyag-gazdálkodási döntések során építhetünk.
A talajszkennelésre különböző típusú és elveken működő eszközök állnak rendelkezésre. A kontakt, eszközök (pl. Veris) a talajjal érintkező tárcsákkal, míg a nem érintkező eszközök (pl. TSM – Top Soil Mapper) az elektromágneses indukció elvén határozzák meg a vezetőképességet. A Veris az elektromos vezetőképességet kettő, míg a TSM négy szintben méri. A mélyebb rétegekből származó adatok feldolgozása lehetővé teszi a tömörödött rétegek ,,megtalálását” is, melynek áttörését a soron következő alkalommal végzett talajmunka változtatható mélységű beállításával törhetünk át, így az üzemanyag megtakarításon túlmenően a felesleges talajbolygatást is elkerülhetjük.
A kontakt típusú Veris talajszkenner működés közben (Gölle, 2016)
A táblán végzett folyamatos EC-mérés eredményeként kapott térkép a talajadottságok alapján teszi lehetővé a művelési zónák lehatárolását, így a talajmintavételi pontok kijelölése mellett már alkalmas a táblán belüli különféle tőszámú vetés, nitrogén-kijuttatás, vagy akár eltérő mennyiségű öntözővíz kijuttatásának megtervezésére is.
A talajszkennelés eredmányeként kapott EC térkép (Gölle, 2016)
A szkennelésből származó talajtérkép feldolgozásával talajmintavételi pontok jelölhetőek ki, így a meghatározott területről vett minták laboratóriumi vizsgálatának elvégzését követően reális képet kaphatunk az egyes foltok tápelem-ellátottságáról is. Ez a tápanyag-kijuttatási terv elkészítésekor lehetővé teszi, hogy a táblánk minden pontjára annyi hatóanyagot juttassuk ki, amennyi valóban szükséges.