Egyre többször fordul elő a „talajjavítás” szó napjainkban. Az új európai agrár reform, a Green Deal, vagy az új 2023-2027-ig tartó KAP támogatási rendszer is előtérbe helyez minden olyan eszközt, amely a talajmegőrzésre vagy -javításra összpontosít. Lassan minden lehet talajjavító az agrárium piacán, pedig a megfelelő gondolkodás és a talajaink megismerése lehet a legjobb talajjavítás. Az alábbi cikkben igyekszünk a leggyakoribb talajos hibákat bemutatni, valamint azt, hogyan kerülhetjük el ezeket a buktatókat.

1. hiba: Diszperzív, túlzottan aprómorzsás talajszerkezet kialakítása

Szinte minden növény magágyelőkészítésénél azt ajánlja a szakirodalom, hogy készítsük elő az aprómorzsás talajszerkezetet. Valóban van jelentősége a kezdeti fejlődésben az aprómorzsás szerkezetnek, de milyen mélyen, esetleg szélességben és milyen finomságig gyötörjük a talajt? Először is, milyen a diszperzív talaj? A diszperzió az, amikor az agyagrészecskéket elkülönítjük egymástól, mint a mágnes ellentétes végeit. Valójában az agyag részecskék nagyon hasonlítanak a mágnes negatív végeihez. Bizonyos ásványok összeragasztják az agyagrészecskéket (pozitív töltéseikkel), mások taszítják őket.Azon kötött talajok, melyek fizikai-kémiai tulajdonságai miatt az agyagszemcsék közti kötőerő alacsony, így kis energiával megbontható a szemcsék szerkezete, könnyen erodálhatóak.

A flokkuláció (pelyhesedés) az ellentéte a diszperziónak. A flokkuláció az a folyamat, amikor az egyes agyagrészecskék egymásba kapcsolódnak. Ezt a kapcsolódást aggregációnak hívják. A talajaggregátumok homok, iszap és agyag cementezett fürtjei, amelyek pórusteret hoznak létre a talajban – lehetővé téve a víz mozgását és a légcserét. Ez az egészséges talaj egyik legfontosabb kulcsa.

A diszperzió rendkívül rossz talajszerkezetet hoz létre:

1. A diszperzió / flokkuláció tisztán kémiai jelenség, amelyet a kationok egyensúlya mozgat a talajban. A kalcium nagyon nagy flokkulációs erővel rendelkezik, míg a nátrium és a kálium diszperziót okoz. A Ca és Mg nátriumhoz viszonyított általános egyensúlya határozza meg a flokkulációt / diszperziót. A túl sok nátrium – a műtrágyák, komposzt túlzott használata vagy rossz minőségű öntözővíz használata miatt – diszperziót okoz.
2. Az elektromos vezetőképesség (EC) befolyásolja a diszperziót is. Az EC egyszerűen a talajoldat összes ionjának mérőszáma. Az alacsony EC növeli a diszperziót. Az alacsony EC-tartalmú és magas nátriumtartalmú talajokat szikesnek mondjuk, és nagyon kedvezőtlen a talaj egészsége szempontjából.

Leegyszerűsítve:

• Ne szikesítsük el a talajainkat. A műtrágyák mennyiségét és összetételét ne a megszokások határozzák meg, hanem minimum egy bővített talajvizsgálat előzze meg a tervezést.
• A bővített talajvizsgálaton kívül a CEC (kationkicserélő kapacitás) vizsgálat is fontos lehet, a megfelelő kationarány megismeréséhez, javításához.
• A talaj-táplálék háló elmélete, ismerete is fontos a talajjavításhoz, de egyoldalúan csak a biológiára építve nem fogunk talajt javítani.
• Ne hagyjuk figyelmen kívül a talaj fizikai szerkezetét. Nagyon fontos megfigyelni a szerkezetbeli különbségeket, legyen velünk ásó minden szemlézésnél. Ha nedves a talaj, kezeljük úgy, mintha parázson kellene dolgoznunk, vagyis az egész technológiánkat gondoljuk át. Biztos, hogy kifizetődőbb egy hosszú tenyészidejű kukorica, ha azt évek óta csak nedves talajon lehet aratni, ezután plusz költség rakódik a szárításra, lazításra, ráadásul olyan talpréteget hozunk létre, amit vasakkal se tudunk megoldani?

Fontos, hogy a talajunk aggregátum képződését támogassuk, mert ez a szivacsosság az, ami megtartja a tápanyagokat, a vizet és a mikrobiológiai életteret.

2. hiba: A nem megfelelő tápanyagok alkalmazása

Van egy egyszerű dolog, amellyel évekre el lehet rontani a talajaink egyensúlyi állapotát. A nem megfelelő összetételű műtrágyák és talajjavító anyagok túlzott alkalmazása a pH-t növeli vagy csökkenti az évek során. A megemelt pH eredményeként olyan nyomelemek válhatnak a növények számára elérhetetlenné, mint a vas, a mangán, a cink, a bór és a réz, míg a savanyodás hatására a foszfor nagy része fog lekötődni.

A legnagyobb tettesek jelen esetben a Ca, Mg, K és Na. Ugyan bármely ásványi anyag súlyos problémát okozhat, ez a négy különösen súlyos gondot okozhat, ha nem talajra alapozva kerül kijuttatásra. Jó példa erre a megszokott őszi alaptrágyázás Soprontól Nyíregyházáig ismert gyakorlata, a jól ismert egy mázsa MAP + két mázsa kálisó kiszórása.

Divatos manapság a vadak távoltartása, valamint a nitrogén hasznosulása érdekében a kén utánpótlása elemi kén vagy kénes nitrogén formájában, de azt is tartsuk észben, hogy a feltáródása során jelentős mennyiségű kénsav jön létre, ami a savanyú talajokon tovább ront, hiszen szulfát formában kimosódik a maradék kalcium és magnézium is. A kén jól hasznosul levélen keresztül is, amelyet egy növényi nedv analízissel gyorsan meg is tudhatunk, hogy szükségünk van-e rá, ezzel két legyet üthetnénk egy csapásra, mert nem csak ként pótolunk vissza, hanem gombaölő hatása is van.

3. hiba: A rossz kalciumforrás használata

Ne használjunk rossz kalciumforrást, ne találgassunk, hanem kérjünk segítséget, hogy ne kockáztassuk a talaj egyensúlyból való kibillentését!

Zavaró lehet a megállapítás, de a kalcium a legfontosabb mezoelem, ezt fontos megérteni. Meghatározza a talajunk szerkezetét, a növényeink szárszilárdságát, a sejtfal keménységét és a terményünk cukorfokát is, így a növényvédelmen is spórolhatunk a megfelelő adagolásával.

Sokszor nehéz lehet a megfelelő kalciumforrást kiválasztani, így néhány pontban összegezzük az ismertebb formákat:

• Mészkőpor (CaCO₃) vagy égetett mész (CaO) akkor ajánlott, ha a talajunk 6,2 pH alatt van és kalciumra van szükségünk.
• Dolomitpor (CaMg(CO₃)₂) csak akkor ajánlott, ha a talajunk kalciumtartalma mellett magnéziumhiány is van és a pH 6,2 alatt van.
• Gipszet (CaSO₄) akkor használjunk, ha a felvehető kalcium hiányzik a talajunkból, de a talajunk 6,3-as pH felett van.

Ha a talajunk 6,2-es pH alatt van és nincs szükségünk magnéziumra, mészkőport vagy égetett meszet alkalmazzunk. Az ajánlott mennyiség a teljes CEC és az egyszeri alkalmazás maximális korlátja alapján változik. Ha karbonát alapú kalcium mellett döntünk, fontos, a termék/anyag finomsága, mert vízben oldhatatlan, csak savak képesek oldani, mint a gyökérváladékok savai. A kalcium-oxid gyors hatású, de ennél fogva van egy szárító és fertőtlenítő hatása, így a vetés előtt vagy azzal egyidőben nem ajánlott a kijuttatása.

A dolomitpor kijuttatására ugyanúgy a teljes CEC értékekre támaszkodhatunk, de kevesebbet alkalmazzunk, mint ami a maximális ajánlott mennyiség és amit a talajvizsgálati eredményünk látunk. Ellenőrizzük később egy újabb talajvizsgálati eredménnyel, hogy az kationok aránya mennyire mozdult el.

Gipszet alkalmazzunk a szikes talajok, vagy semleges pH-val rendelkező talajok esetében, valamint ha oldható kalciumra van szükségünk és a kationok arányában eltolódás van.

Gyakori ígéret a meszező termékek esetében a pH emeléséhez a pár száz kilogrammos kijuttatási mennyiség. Ha utánaszámolunk, hogy egy hektár területen a felső 30 cm-es talajréteg térfogata 3000 köbméter, a tömege 4000-4500 tonna tonna, akkor a pár száz kg-os mennyiség gyorsan érthetővé válik, hogy a kalciumot tartalmazó inputot vagy a növény gyökere közelébe tesszük, és akkor is csak egy rövid ideig fogjuk csak a pH-t emelni, vagy tonnás mennyiségekben gondolkozunk. Így érdemes tisztán fogalmazni. Két érdembeli stratégia van. Vagy kalcium trágyázunk évről-évre és 5-10-20 éves időtartamban lehet változás stabilan a pH tekintetében, vagy nagy dózist juttattunk ki a megfelelő anyagból az első évben a már említett CEC vizsgálatra támaszkodva, és utána fenntartó kalciumpótlást végzünk.

Kukorica tarlóba talajmunka nélkül került az árpa Mozsgó határában. A talajmenti szaprotróf gombák könnyebben „dolgoznak” az árpa takarásában.

4. hiba: A nitrogén nagy mennyiségben történő alkalmazása az őszi időszakban

A talajmegújító gazdálkodás kulcsa a szén. A talaj széntartalmára leselkedő egyik legnagyobb veszély a nitrogén. Általában a nitrogén képes jelentősen lebontani a talaj széntartalmát.

Az őszi tarló eltüntetése nitrogén alkalmazásával az egyik legrosszabb dolog, amit még mindig csinálunk éves szinten. A tarló kincs, védi a talajt és annak mikrobiológiáját a széltől, víztől, szigetelőréteget képez, így egy puffer rétegként kell elképzelni, ami a szélsőségeket normalizálja, amelyre a klímaváltozás hatásai miatt jelentősen szükségünk van. A nitrogén azonnal elkezdi táplálni a maradványok mikrobiális emésztését, oxidálja a szerves anyagokat és felszabadítja a CO₂-t a légkörbe. Csökkenti a C:N arányt, eltolva ezzel a talajunk biológiai profilját. Sokkal jobbak azok a komplex nitrogénforrások, amelyek lebomlásához és felszabadulásához több időre van szükség. Érdemes lehet egy pillangósban gazdag takarónövényt „alaptrágyázásnak” használni alternatívaként, valamint a szenet is tartalmazó formulákat (szerves starter, komposzt stb.) alkalmazni.

5. hiba: Csak a talaj tápanyag-tartalmának kiegyensúlyozására koncentrálni, a biológiát figyelmen kívül hagyva

Az, hogy az ásványi anyagok megjelennek egy talajvizsgálaton, nem jelenti azt, hogy a növényeink számára elérhetőek lennének. A szokásos talajtesztek különböző savakkal vonják ki az ásványi anyagokat, amelyek közelítik a növényi és biológiai savakat. Az elérhetőséget befolyásoló egyéb dolgok a következők: hőmérséklet, nedvesség, biológiai aktivitás, redox-potenciál és levegőztetés, hogy csak néhányat említsünk.

A biológia jelentősége óriási. A hagyományos talajvizsgálaton gyakran magas foszfort láthatunk, de oldatban való elérhetősége ennek a foszfornak alacsony. Az egyik megoldás itt a foszfort mobilizáló baktériumok és gyökérsavak (facélia, lóbab, pohánka) alkalmazása lehet. A lényeg az, hogy soha ne hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy egészséges biológiai környezetet teremtsünk a talajban. Ennek része a tápanyag-utánpótlás, a csökkentett talajművelés, a szármaradványok felszínen tartása vagy csak nagyon sekély bedolgozása.

6. hiba: A talaj csupaszon hagyása

Ha van földünk, akkor ez a leggyorsabb módja annak, hogy csökkentsünk a talajaink értékét. A legnagyobb tévedés a talajunk védelme érdekében, ha bármilyen időtartamra csupaszon hagyjuk, hiszen:

1. a lefolyás és a szél révén fokozza az eróziót,
2. csökkentheti a talaj biológiai aktivitását,
3. csökkenti a szerves anyagot,
4. növeli a nedvességvesztést,
5. növeli a gyomnyomást.

A természet mindig arra törekszik, hogy a talaj fedett legyen, ezért kezdenek a tarlóink is gyomosodni. Hagyhatjuk a gyomokat is takarásnak, bizonyos területeken nincs is más opció, azonban a tudatos takarónövényezés a kezünkbe adja a gyeplőt a vetésforgó, gyomelnyomás, tápanyag-hasznosítás és vízgazdálkodás terén. Ugyanígy fontos a tarló maradványainak megtartása is, amelyek nem az ellenségeink, így tarlóbontás helyett érdemes a talajoltásra fókuszálni a különböző mikrobiológiai anyagok alkalmazásakor.

A talaj szénkészletét a hideg és meleg kedvelő fűfélék gyökérzete és szármaradványa gyarapítja a leginkább,de csak akkor, ha azt a talaj felszínén hagyjuk. (a mixben homoki zab, szudánifű, olajlen, csillagfürt négyese látható ősszel, majd tavasszal egy menet sekély rövidtárcsa után)

A talajos hibák könnyen összefoglalhatóak: rosszul megválasztott tápanyagok, felborult tápelem-egyensúly, a biológia figyelmen kívül hagyása és a talajtakarás elmulasztása. A talajépítéshez elengedhetetlen mindegyik folyamat alapos megismerése, valamint a megfelelő formában és dózisban kijuttatott szerves anyag, kalcium, tápanyagok és az év minden napján jelenlévő növényi gyökerek.

 

Molnár Tamás cikke először az Agrárágazat 2021. májusi és júniusi számaiban jelent meg.